A szürke ötven árnyalata - avagy, hogyan lehet valaki ötven árnyalatban elcseszett?
Nagyon friss az élmény, úgyhogy jobb ha még most leírom. Az egyik legjobb barátnőm ajánlotta a könyvet úgy két napja, a kíváncsiság vezetett oda, hogy elolvassam. Most, hogy a végére értem, és bár még van két rész, valamennyire lezáródott bennem ez az egész, kezdem megérteni hogy sokaknak miért tetszett ennyire, és csak hogy eredményeket is említsek, miért lett az Alexandra top összesített könyvlistáján 4. és a top regényekben szintén 4. (A másik két kötet a top regényekben 11. és 14. helyen szerepel.) Eleinte sok mindent hiányoltam a könyvből, bizonyos részei nagyon idegenek voltak számomra, de kezdjük az elején.
"Az erotikus, mulattató és mélyen megindító
Ötven árnyalat-trilógia olyan történet, amely hatalmába keríti és
birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad. Amikor Anastasia
Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian
Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival
találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten,
amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes
tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá.
Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és
független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt de a saját
feltételei szerint. Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan
szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere - multinacionális
vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja - ellenére démonok
gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő,
szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon,
sötét vágyait." (forrás:http://www.libri.hu/konyv/e_l_james.a-szurke-otven-arnyalata.html)
Nem tartom teljesen pontosnak ezt a leírást, de induljunk ki ebből, mert nem akarok túl sokat elárulni azoknak, akik esetleg el szeretnék olvasni.
A könyv eleje történeti szempontból tetszett, eleinte szimpatikus volt a főszereplőnk, Anastasia Steele, vagyis Ana. De persze hamar bekerült a képbe Mr. Christian Grey, férfi főszereplőnk is. Eleinte ő is egész szimpatikus volt, bár kicsit baljósan tökéletes.
A történet szempontjából... nem is tudom, úgy az első 100 oldal volt, amit tényleg tudtam élvezni, utána erőltetett lett, és számomra idegen - rengeteg szexjelenet (nem tudom, mit vártam) és bár jól meg volt fogalmazva, tény, az érzelmi oldal teljes hiánya számomra élvezhetetlenné tette. Barátnőm biztatására, miszerint lesz még jobb is, folytattam.
Igaza lett - a könyv végét egy komoly érzelmi, ráadásul elvarratlan szál zárja, ami miatt valahogy érzem, hogy el fogom olvasni a következő részt is.
Na de elemezzük ki a szereplőket.
Anastasia Steele: Főhősnőnk egy teljesen normális, talpraesett nő, aki, vesztére, reménytelenül beleszeret egy Christian Grey nevezetű gazdag és érzelmileg beteg emberbe. (De jó, hogy végre valaki kimondta... Erre még később rátérek.) Bizonytalan és elég döntésképtelennek tűnik eleinte, viszont véleményem szerint meglepően jól kezeli a helyzetet. Ellenkezik és kompromisszumra kényszeríti Christiant, és ez az, ami szimpatikus benne - mindvégig az az egyetlen célja, hogy segítsen Christiannak, hogy "kivigye a fényre a szürke ötven árnyalatát". Ez egy nagyon szép emberi lélekre utal szerintem, és ebből kiindulva nagyon örültem, hogy az lett a könyv vége, ami, ha már nem lett happy end. Ana választás elé volt állítva az egész könyv alatt, és bár fájt neki, képes volt meghozni a nehéz döntést és véghez is vinni azt - ez pedig nagyon tiszteletre méltó dolog, bárki bármit is mond.
Christian Grey: Férfi főhősünk... sokat lehetne róla beszélni. Kiismerhetetlen, egyik pillanatban szelíd, egy igazi úriember, és szinte megsajnálod, a szomorú múltja és gyerekkora miatt, a következő pillanatban egy szadista állat, akit nem tudsz megérteni és elfogadni, csak félni tőle. Furcsa ellentétek egy emberi személyiségen belül - a test tökéletessége és a lélek "betegsége" egy olyan helyzetet alakít ki, amiről nem csak hogy érdemes, de kell írni. Furcsa módja volt ennek ez a történet, de egy szóval se mondom, hogy nem volt hatásos. Talán én vagyok az egyetlen, aki nem fogja külön kiemelni a szexjeleneteket ebből a könyvből, de meg kell mondanom hogy számomra nem voltak fontosak, csupán abban segítettek, hogy jobban belelássak Christian Grey világába, minden lehetséges megközelítésből.
Christian világa olyan, amit nehéz megérteni, és ha megérted is, szinte biztos, hogy nem lesz szimpatikus a karakter, de valamiért mégis iszonyat sokan szeretik - tudjátok miért? Mert a nőknek valószínűleg a vérükben van hogy vonzzák őket a problémás pasikarakterek. (Igazoljam példával? Edward Cullen - mekkora rajongótábora volt és van a mai napig, szégyellem, de rövid ideig én is bele tartoztam - mi lehetne problémásabb annál, ha a pasid ki akarja szívni a véred?)
Összefoglalva, Mr. Grey egy beteg ember! Ha ez valakinek nem tűnik fel, az is problémás. És ebben az esetben lényegtelen, hogy mitől olyan, amilyen. Christian Grey ijesztő, irányításmániás, szadista és... szerethető? Valamilyen szinten az... Igazat adok ennek az állításnak.
A karaktere akkor kezdett szimpatikus lenni, amikor elkezdte megmutatni nekem, hogy vannak érzései és törődik mással is önmagán kívül, konkrétan akkor, amikor látni kezdtem hogy bármilyen minimálisan is, de képes kompromisszumra. Nem mondom, hogy megszerettem ezt a karaktert, de nem vagyok képes gyűlölni, hiszen Ana szemszögéből láttam, aki szerelmes belé. Nagyon remélem hogy a következő két rész elég lesz neki hogy kivonszolja mind az ötven elcseszett árnyalatát egy normálisabb, napfényes világba, mert igazán kár lenne érte.
Összefoglalva: Nem tudom, ajánlom-e bárkinek is a könyvet, ha vizuális típus vagy és/vagy még nem érzed késznek magad rá és/vagy nem pont ilyen témájú könyvet keresel (gondolok itt a szexjelenetekre) akkor semmiképpen se olvasd el. Érzelmileg még azoknak is megterhelő lehet, akiket ezek nem ráznak meg. De ez egy érdekes világ, egy különleges nézőpont, egy olyan látásmód, ami bár nekem idegen és valamennyire el is ítélem, megmutat valamit, amit egyedül soha nem vettem volna észre. A történet a maga módján nagyon beránt... szóval, mindenki döntse el maga, hogy szeretné-e megtapasztalni.
A következő bejegyzésig mindenkinek jó pihenést a nyárhoz, a témákat továbbra is várom itt, facebook-on, ask.fm-en, személyesen, vagy ahogy el tudjátok mondani.:)
Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése