A nagy Gatsby filmkritika

Sziasztok! Tudom, hogy régen nem írtam, nem tudom hiányoztam-e, viszont nekem hiányzott a blog és még mielőtt valami személyesebb bejegyzésbe fognék, egy filmkritikát hoztam nektek, egy nagyon megosztó filmről, szóval lássuk, íme a bejegyzés az öreg harcosnak címezve, a nagy Gatsby.  A történet elvileg a húszas évek Amerikájában játszódik, ahol Jay Gatsby éli a gazdagok felhőtlen életét, és hadd idézzem a port.hu leírását, ami nekünk pont elég lesz a lényeg elemzéséhez. Itt találtok előzetest meg mindent a filmről!

„A húszas évek Amerikája igazán a korlátlan lehetőségek hazája: ahol minden lehetséges és semmi sem tilos. Jay Gatsby (Leonardo DiCaprio) New York-környéki luxusvillájában a fényűző partik, a titokzatos múlt és ismeretlen eredetű vagyon embere. Különös, magányos férfi, akiről csak annyit tudni: nagyon tud és nagyon szeret élni - és élvezi, ha hatalmas, a pezsgőtől és gazdagságtól bódult vendégsereg veszi körül. Ám amikor véletlenül összeismerkedik egy szegényebb szomszédjával (Tobey Maguire), neki elárulja furcsa szokásainak titkát: egész életét arra tette fel, hogy visszaszerezze fiatalkori szerelmét (Carey Mullingan). Minden tettét ennek rendeli alá, minden bűnét ezért vette magára. Amikor azonban találkozik végre a lánnyal és annak férjével, a történet egészen másképp alakul, mint annyi éven át tervezte.”

Nos, a filmnek véleményem szerint egyedül a látványvilágban van köze a húszas évekhez, az jól ki van dolgozva és nagyon szép meg érdekes, viszont nagyon mű színekkel dolgozik az egész film,  a látványvilága nagyon felszínes de ez számomra csak jobban kiemelte a film érzelmi töltetét, hiszen ez csak a körítés. Ami nagyon tetszett a filmben, az az, hogy most először történt velem az, hogy egy mellékszereplő helyzetébe éltem bele magam és úgy láttam a főszereplőt. Ha belegondolunk, mikor filmet nézünk, mindig "mellékszereplőként" vagyunk jelen, de most ennek a mellékszereplőnek gondolatokat, véleményt, nevet, háttértörténetet adtak, és egyéniséget, ez pedig az egész történetet és a főszereplőt is közelebb hozta hozzám, a nézőhöz. Akkor is, ha valószínűleg ez nem szándékos dolog volt.  Negatívum hogy az egész filmben egy, ismétlem, egy darab eredeti és tényleg érdekes szereplő nincs. Sablonsztorik, nagy szerelem, tragédia, brühühü, de nem tudom átérezni mert nem ad semmi eredetit. Kár érte, pedig az alapkoncepció nagyon szép. Ennek ellenére tetszett. Hogy miért? Mert átlagos, de nagyon élvezhető a körítés. Jay Gatsby, a gazdag hősszerelmes, a tipikus szőke szépség, a férj aki csalja a feleségét egy férjes nővel, hány filmben látunk ilyet? Főleg, hogy Leonardo DiCaprio egy!! darab arckifejezéssel rendelkezik összesen. (Mondjuk az rohadt aranyos, de  nem ez a lényeg.) A körítés ottvan, a történetben pedig ott van a csavar, hogy a tipikus szőke aki állítólag nagyon szerelmes gazdag és érzelmeitől elvakult főszereplőnkbe, nem válalja az érzelmeit a férje előtt (pedig ha elválnának akkor együtt lehetnének Gatsbyvel és boldogság és happy end), lesz itt rögtön két gyilkosság, és mily meglepő, Mr. Gatsby is meghal. (De drágáim azt nem gondolhattátok komolyan hogy szerencsétlen Leonak megint vízben kell meghalnia. A Titanic után ennél erőltetetteb csak akkor lehetett volna ha Daisy ott feküdt volna egy matracon a medencében miközben nézi ahogy Gatsby elsüllyed.) 
Szóval: Nekem tetszett mert ez egy tipikus "művészfilm" de ha te tipikusan ilyeneket nem szeretsz akkor nem ajánlom. Annyira komoly üzenete nincsen, ha csak nem az, hogy nincs mindig happy end.  A látvány viszont nagyon szép, és számomra Gatsby is mindenképpen pozitív főszereplő, akkor is ha nincs benne semmi eredeti (vajon ez azért van mert imádom Leo mosolyát?) Szóval, mindenképpen nyomot fog hagyni, az már más kérdés, hogy pozitívat vagy negatívat.